Nem könnyű. Főleg akkor, ha az úgynevezett barátaid
kinevetnek, amiért te szenvedsz emiatt. De ki tudja? Lehet én is nevetnék
szerencsétlenségemen. Amiért ilyen nehezen tettem túl magam, sőt.. Valamiért
még most is félek.
De nem csodálom. Megváltoztatta az egész életemet az
az este. Az a másfél óra, vagy egy óra, fél? Csak annyit tudok, mi történt, és,
hogy mennyien láthatták, mégsem vettek róla tudomást. Nem segítettek, nem
érdekelték. Mert mi vagyok én ahhoz a férfihoz képest? Még egy áldozat? Úgy
érzem ez már nekik normális. Mintha ezzel éltetnék Őt. Ártatlan, jó szívű és
életteli lányokkal, mint amilyen én voltam.
Voltam.
Azóta sok minden változott. Megmutatta nekem az élet,
hogy bármennyire is vagy jó szívű az emberekkel, kedves és odaadó akár
idegenekkel, senki se fog téged megbecsülni. Sose leszel elég jó. Tökéletes.
Vagy éppen ez lesz a baj. Hogy túl jó vagy, hogy jól
teljesítesz az életben. Néhányan féltékenyek lesznek és próbálnak tönkretenni.
Ebben az az egyetlen egy gond van, hogy a többségének sikerül is.
Az én esetemben, én tettem tönkre magam.
